Ami az AC/DC-nél már bevált, úgy érzem, az Airbourne sikerének is kulcsát képezi. Nyers, fogós, nem túl komplikált zene, egyszerű szövegekkel - itt minden a bulizásról szól. Az ember egy kemény nap után, ha fáradtan hazaér, felüdülve hallgatja a riffjeiket, a küzdőtéren, pedig rendesen be lehet ezekre indulni. Bontasz egy bort vagy egy sört, és jól érzed magad. Ez áll a Stand Up for Rock’n Roll szövegében, s ez a szombat este sem szólt többről. Nincsenek virtuóz zenei megoldások, túlon túli progresszivitás, ez kérem, nyers, zsigeri rockzene.A brigád frontembere, Joel O’Keeffe jó úton halad, hogy idővel rock ikonná válhasson, félelmetesen intenzív jelenség a deszkákon. Már az első szám alatt többször lejött a közönséghez pacsizni, de mozgása, ösztönössége folyamatosan vonzotta a tekinteteket, hihetetlen a figura. Mégsem érzem úgy, hogy egyedül ő vinné a hátán a showt, az egymással tökéletesen összeöltözött David Roads, illetve Justin Street a mozgásukat is szinkronizálták, noha kevésbé jöttek előre, mint Joel. Simán kiveszik a részüket a munkából, sőt Ryan O'Keeffe dobost sem érhette panasz ilyen szempontból.Egy picit elgondolkodtatott ez a buli. A koncert előtt beszélgettem a többi rajongóval, sokan mondták, hogy mennyire csípik a bandát, panaszkodtak, hogy nem tudtak elmenni az AC/DC-re, drága is volt, a jegyeket is elkapkodták... akkor jutott eszembe a gondolat, hogy az Airbourne a szegény ember AC/DC-je. Semmi újat nem csinálnák, már a pofátlanság határán állnak azzal, hogy mennyire leveszik a másik ausztrál csapat stílusát. Noha kicsit kevesebb a cicoma, olcsóbb a belépő, ráadásul nem fogy el két perc alatt. Még. Tény, hogy váltóáramék már kiöregedtek, hamarosan visszavonulnak, pár éven belül végleg leteszik a lantot. Az embereknek mégis úgy érzem, szükségük van AC/DC-re, szükségük van erre a laza rock’n rollra, erre a markáns zenei világra. Azok a hétköznapi nehézségek, gondok, amelyekre a legendás csapat dalai gyógyírt kínálnak, még jó ideig megmaradnak a társadalomban. Az Airbourne fog majd a nagyok helyére lépni, ők viszik majd tovább az örökséget? Ha jól sáfárkodnak tehetségükkel Joelék, ez könnyen megeshet. Amekkora hangulatot tudnak teremteni, akár még komoly pályafutás is állhat előttük. Mindenesetre nem lepődnék meg, ha legközelebb már a PeCsát zúznák szét.